„[A] jávaiak szerint Ádámot Allah teremtette, Ádámtól származik Mohamed próféta, Batara Guru, azaz Siva és Visnu is. Visnu első földi inkarnációja Ráma herceg, a Rámájana hőse, majd Krisnaként inkarnálódott újra, hogy a Mahábháratában segítse a Pándavákat. A Pándavák leszármazottja minden ójávai király, későbbi szultán és vezető egészen a 20. századig. Éppen ezért a Mahábhárata az összekötő kapocs a jelen és a dicső múlt között.”
Az animista ősjávai, a hindu-buddhista rendszerek és az iszlám egymásra épülve teremtettek egységet és élnek ma is a jávaiak mágikus tudatában.
Az ősök jelenléte, a mindent átható láthatatlan rend és erő, a dicső múlt a jávai ember számára megkérdőjelezhetetlen valóságok. A jávaiak szívesen beszélnek elhunyt lelkekről, misztikus tapasztalásokról, az etikus életről, bölcsességről, belső lelki munkáról.
Minden wayangjáték ennek a szellemi erőtérnek a csatornája.
A wayang kellékei a kozmoszt szimbolizálják: a fehér vászon az eget, a mécses a napot, az életfa az égbe és a szellemi szférákba vezető létrát, a jobb oldalon elhelyezett pozitív bábok, a hősök a lélek jó oldalát, az elismerésre méltó tulajdonságokat, belső jegyeket, a bal oldalon elhelyezett bábok, a negatív alakok a lélek sötét oldalát, a hátráltató, rossz tulajdonságokat. A jobb-bal harmonikus felosztása a jávai etika alapvetése arról, hogy az ember minden pillanatban dönthet jó és rossz között. Ahogy a bábokat a dalang a gamelán zene aláfestésére mozgatja, ugyanúgy mozog az ember a hétköznapokban a kozmosz ritmusára.
Az emberi életet nem lehet a világmindenség törvényeitől elkülöníteni.
Csak a mikro- és a makrokozmosz harmóniája teremthet boldogságot.
Az egyén harmóniája előfeltétele családja és közössége békéjének, végső soron pedig a világ rendjének.
1 James R. Brandon: Theater in Southeast Asia Harvard University Press, 1967. 92.o.