A jávai palotakultúrához tartozó kedvelt művészeti forma élő hagyományként, napjainkban is látható első sorban a két közép jávai szultanátus, Yogjakarta és Surakarta városaiban.
Egy bábos, a dalang bábozza végig az előadást, aki egyben az élő zenei kísérettel szolgáló gamelán zenekart is instruálja.
A darabok témái leginkább a két nagy eposz a Rámájana és a Mahábhárata fejezeteit dolgozzák fel, de külön előadást képeznek az ősjávai animista mesék vagy a különleges alkalmakkor játszott ruwatanok is.
A wayang kulitot, más ázsiai árnyjátékkal ellentétben a paraván mindkét oldaláról szemmel kísérhetik a nézők, az előadások tradicionálisan este 21 órától reggel 06 óráig tartanak.
A wayang kellékei a kozmoszt szimbolizálják: a fehér vászon az eget, a mécses a napot, az életfa az égbe vezető létrát. A díszesen csipkézett és festett bábok meghatározott ikonográfia alapján, bivalybőrből készülnek.
Az európai ember számára szinte elképzelhetetlen, hogy egy előadás 9 órán át tart, ám a wayang nem szűk, színházi keretek között zajlik, fontos társasági, közösségi esemény, ahol rég nem látott ismerősök találkoznak, beszélgetnek, esznek, isznak, szabadon változtatják helyeiket vagy akár szunyókálnak.
Minden wayang előadás az emberi lét és lélek alapkérdéseit és igazságait boncolgatja, melyek a jávai emberek számára iránymutató példabeszédek is egyben.
X. Hamengkubuwono yogjakartai szultán 2008-as beszéde alapján a wayang filozófiája komplex erkölcsi filozófia, mely válaszokat ad az élet kérdéseire.